ņum̃dzît [Ruj., Arrasch, ņùmdzît N.-Peb., ņumdzît 2 Wandsen, ņumdzît Aiskuje, Kalz., Butzkowski, Nötk.], -dzu, -dzĩju, quetschen: neņumdzi nu kaķa! Serb., Bers. n. A. XV, 2, 75, [Nötk.; "verknillen" Ve̦cāķi, Autz; ņumdzît "vollstopfen": muti ē̦duot AP., Serben, Ober-Bartau].
Avots: ME II,
905