Paplašinātā meklēšana

Meklējam 'klambāt' mūsdienu pierakstā, oriģinālpierakstā un šķirkļu saturā

'klambāt' ir atrasts šādos šķirkļu elementos:

Šķirkļvārda mūsdienu pierakstā (10)

aizklambāt

àizklàmbât 2 Kaltenbrunn, taumelnd, wackelnd hin-, weggehen.

Avots: EH I, 30


atklambāt

atklam̃bât Lemburg, langsam, ungeschickt, steif oder hinkend her(an)kommen: pasaku kule jau atklambāja Kaltenbr., Wessen.

Avots: EH I, 148


ieklambāt

I ieklambât plump hereinkommen Kurl. n. U. (unter klambāt), schwerfällig, mit grossen Schritten und schwerem Schuhwerk (Holzpantoffeln) hineingehen Ermes, Golg., Lettihn, Līvāni, Meselau, N.-Peb., PrL, Selsau, Sessw-., Wessen, (mit am̃ ) Gramsden, (mit aliz) Saussen: ie. istabā ar dubļainiem zābakiem Saussen. ieklambājis ar visām tupelēm N.-Peb.; plump herein-,hineinfahren Golg.: žīds ieklambāja pagalmā.

Avots: EH I, 519


ieklambāt

II ìeklambât,

1) (einen Keil) einschlagen, eintreiben
Ramkau;

2) "iekabināt arkla zveņģeli arkla āķī" Prl.

Avots: EH I, 519


klambāt

I klam̃bât: auch Peb., (mit àm 2 ) Golg., Oknist, Saikava: kur nu klambāsi lielajās kuoka tupelēs? Prl., Salwen.

Avots: EH I, 609


klambāt

I klam̃bât, - ãju, klambuôt, intr., plump, schlaff gehen [Wessen, Stelp.]: verstu četrdesmit varēšuot klambuot kuopā Jauns. [Nach Zupitza KZ. XXXVI, 59, Niedermann BB. XXV, 294, Walde IF. XXV, 164 u. a. zu gr. χλαμβός " verstümmelt", was schon der Bedeutung wegen nicht überzeugend ist. Eher wohl zu li. klimbúoti "похрамывать"б klemšióti " ungeschickt, plump gehen", so dass das a in klambât wohl auf o zurückgeht. Vgl. auch klampât.]

Avots: ME II, 211


klambāt

[II klambât, mit vollem Munde sprechen Stelp. - Zu li. klem̃btis "браниться"?]

Avots: ME II, 211


klambāt

III klambât Smilt., an ein eisernes Klapperinstrument schlagend (den Hirten mit der Herde) hermkömmen machen.

Avots: EH I, 609


klambāt

‡ *IV klambât, zu erschliessen ausieklambât ll.

Avots: EH I, 609


paklambāt

paklam̃bât AP., N.-Peb., (ein wenig) schwerfällig gehen (nach Verben des Könnens): nevar vien p. (von einer mageren Kuh od. Stute) N.-Peb.; eine Weile in Holzschuhen gehen Meselau.

Avots: EH II, 142