aizņiebt
‡ àizņiebt, 1) hin-, weglaufen N. - Peb., Stomersee, Tirsen u. a.: aizņieba, ka mati vien nuokustēja;
2) zudrücken
Erlaa (mit iê ), Sessw.: a. acis; a. āķi Vank.
Avots: EH I, 41
2) zudrücken
Erlaa (mit iê ), Sessw.: a. acis; a. āķi Vank.
Avots: EH I, 41