lorķēt

lorķêt, -ẽju, intr., rauchen: kuo nu lorķē vienā gabalā? Ubbenorm.

Avots: ME II, 509


lorķēt

lorķêt: auch (mit or̂ 2 ) Lems., Wainsel. Vgl. lur̂ķêt 2 .

Avots: EH I, 759