piebildēt

pìebildêt,

1) erwähnen:
nule kâ (eben) piebîldē̦ts 2 Lautb.;

2) anreden
LKVv.;

3) = piebilst 2 Ruj., Adiamünde, Warkl.

Avots: ME III, 239


piebildēt

pìebildêt,

3): vecītis piebildēja:... Pas. IV, 368.

Avots: EH II, 244