savangot

savanguôt,

1) zusammenbetteln
LKVv.;

2) gefangen nehmen
Wid.

Avots: ME III, 780


savangot

savanguôt, ‡

3) mit Schlingen (eine Reihe von Vögeln) fangen
PV.: tev ir daudz vangu, bet kuo tad daudz esi savànguojis 2 ?

Avots: EH XVI, 463