ķesa

ķe̦sa,

1) Kot, Schmutz Serbigal,
U.;

[2) Fetzen
Mitau, Wolgunt.]

Avots: ME II, 370


ķesa

II ķe̦sa, eine Hirtentasche Stender Deutsch-lett. Wrtb.

Avots: EH I, 697