ņēgāt

ņē̦gât, -ãju, ņẽ̦guôt, refl. ņē̦gâtiês, mit langen Zähnen essen; trödeln: kuo tu tâ ņē̦gājies? Mat., Kand.

Avots: ME II, 901


ņēgāt

ņẽ̦gât, ‡

2) weinen, flennen
(mit ē̦) PV.

Avots: EH II, 114