balsīgs
bàlsîgs,
1): b. kad aizdzied (zu singen anfängt),
baznīca trīc Auleja; ‡
3) laut:
zvani tik balsīgi rūce Pas. VII, 388.
Avots: EH I, 201
1): b. kad aizdzied (zu singen anfängt),
baznīca trīc Auleja; ‡
3) laut:
zvani tik balsīgi rūce Pas. VII, 388.
Avots: EH I, 201