larzāt

lar̃zât, - ãju, intr., schwatzen, laut sprechen Smilt., [Wolmarshof, Trik.].

Avots: ME II, 423


larzāt

lar̃zât: auch Nötk.; sācis ar šuo l. Pas. XII, 44.

Avots: EH I, 721