megzt

megzt (li. mègzti, prs. mezgù), -gžu, -zu [Warkl., N. - Peb.], megžt Lasd., tr., stricken: tīklu megzt Lubn. n. Etn. II, 97. ruokteņus megždama [?] LA. viņš tīklu megž Peb. smalku linu tīklu megšu N. - Bartau, BW. 13389, 3. [Zu mazgs.]

Avots: ME II, 591