nozniebt

nùozniebt [vgl. nùoniebt], nuôžņiêbt 2 Kand.,

1) erdrücken, töten:
kâ iesi, nuožņiebs tevi kâ daždien knauķi Plūd.;

2) wegstibitzen
[Bauske (mit 2 ), Gr.-Sessau.]

Avots: ME II, 892