dindēt

dindêt, -ēju, dindêties, dröhnen N. - Schwnb., Adsel, [Lis.], BW. 5941; 16626, [35477, 1]: Daugaviņa (te̦k) dindē̦dama BW. 30710, 6. [Aus dimdêt.]

Avots: ME I, 469


dindēt

dindêt: auch N.-Peb., (mit iñ) AP., Ramkau, (mit ìn 2 ) Heidenfeld, KatrE., Lubn., Meselau, Saikava, Sessw., Sonnaxt, Warkl.

Avots: EH I, 320